1. ide, a közelünkbe juttat, szállít. vizet hoz a kútról. | valakit, valamit a közelünkbe vezet, kísér. magával hozta a kisfiát; ▸ valakinek a nyakára valakire hoz valakit, valamit | ide (a környezetünkbe) juttat valakit, valamit. asszonyt hoz a házhoz; jó hírt hoz. | <anyagi javat> juttat a környezetünkhöz tartozó helyre. az asszony hozta a bútort.

2. jönni késztet. mi szél hozott ide?

3. ▸ magával hoz valamit így hozza magával az illem. | ▸ így úgy hozta magával a sors, a véletlen

4. biz közelebb v. előbbre juttat, helyez. a szavalatot a zeneszám elé hozzuk. | ▸ helyzetbe hoz valakit

5. <kif-ekben:> olyan helyre v. állapotba juttat, hogy többen hozzáférhessenek. divatba, szokásba, forgalomba hoz. | <újság> közöl. első oldalon hozta a hírt. | <kif-ekben:> tudatába juttat valakinek. tudomására hoz.

6. <kif-ekben:> valamilyen állapotba juttat. izgalomba hoz; ▸ észre hoz

7. (t. n. is ) jövedelmez. ez is (pénzt) hoz a házhoz. | <kif-ekben.> ▸ szóba hoz gyanúba hoz ( helyesebben: meggyanúsít).

8. okoz, ill. szerez, eredményez. bajt, szégyent hoz valakire, valakinek a fejére; szerencsét hoz.

9. <kif-ekben:> megalkot, létrehoz. törvényt, végzést, ítéletet hoz. | ▸ áldozatot hoz valakiért, valamiért

10. (t. n. is ) (vhogyan) terem. termést hoz; szépen hozott a szőlő.

11. biz eredményként, teljesítményként nyújt valamit. a turné szép sikert hozott.

[?↔húz ]

1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

1. mit a világ vmely jelenségét megszemélyesítő, az emberek életébe tevékenyen beleavatkozó emberfölötti lény. a görög istenek; a háború istene.

2. (gyak. tulajdonnévszerűen) egyistenhivők hitében: a világ teremtője, ura és fenntartója, a legtökéletesebb személyiség. ▸ isten anyja ▸ isten fia ▸ ha van isten az égben! ▸ istennél a kegyelem! ▸ magához vette az isten ▸ istenben boldogult | <kif-ekben, rendsz. elhomályosult jelentéssel.> ▸ adjon isten jó napot jó reggelt jó estét ▸ isten hozott hozta! ▸ fogadj isten! ▸ isten veled áldjon! ▸ isten éltessen áldjon meg az isten! ▸ isten fizesse meg! ▸ hála istennek! ▸ ha istent ismersz ▸ bizony isten isten a tanúm ▸ isten mentsen őrizzen ▸ verje meg az isten az isten akárhová tegye! ▸ az istenit neki! ▸ édes jó istenem teremtő istenem ▸ mit tesz ad isten!

3. nagy hatalom (megtestesítője). földi istenek. | ▸ valaki valami az istene a hasa az istene! ▸ isten háta mögött ▸ majd megveszi az isten hidege ▸ isten neki, fakereszt ▸ nem ismer se istent, se embert

[?←is ‘ős’(<fgr) v. iráni ]